Kovács Péter (három- és négyhúros brácsa, hegedű - kontrahegedű és másodprím, tercprím -, tambura, furulyák, koboz, nagybőgő, duda)

Már a nyolcvanas évek vége felé elkezdtem érdeklődni a népzene iránt, amikor is a zalaegerszegi zeneiskolában a népzenei tagozatra iratkoztam át, ahol a tanszékvezető - későbbi zenésztársam - ifj. Horváth Károly tanított népi furulyára, bőgőre, kontrára. Később az Óbudai Népzenei Iskolában folytattam tanulmányaimat: ifj. Csoóri Sándortól dudán, majd Lányi Györgytől háromhúros brácsán (kontrán), valamint a zalaegerszegi zeneiskolában Horváth Attilánál szintén brácsázni tanultam.

Első népi hangszereimet nagyapám készítette, aki bácskai származású lévén tamburákat is tudott csinálni. Ezt a hangszert, csakúgy mint a hegedűt és a kobzot, autodidakta módon tanultam / tanulom.

A keszthelyi Helikon középiskolás művészeti versenyen népzene kategóriában 1992-ben arany, 1994-ben pedig ezüst fokozatot, valamint különdíjat értem el dudával; ekkor saját magamat megelőzve a népi vonószenekarral arany minősítést értünk el.

A zalaegerszegi Zrínyi Miklós gimnázium 1994-ben, ottani tanulmányaim befejezésekor addigi zenei eredményeimet, teljesítményemet Keresztúry Mária zenei díjjal jutalmazta.

A népzenei gyűjtéseket tartalmazó hanghordozókon, videóanyagokon túl meghatározóak voltak számomra az ipolysági, hajdúszoboszlói, jászberényi, kalotaszentkirályi és vajdaszentiványi népzenei táborokban, a Téka zenekar nagykanizsai tanfolyamán, valamint a táncháztalálkozókon szerzett zenei élmények; elsősorban a népzenei hagyományőrzőkkel való találkozás miatt, akiket megismerhettem, megfigyelhettem és akiktől tanulhattam.

A zalaegerszegi zeneiskola népzenei szakán folytatott tanulmányaim alatt a zeneiskola Zengő Kislant nevű népzenei kisegyüttesében játszottam és már azzal párhuzamosan a helyi Harangláb együttesbe is elkezdtek hívni, amelynek azóta állandó tagja lettem. A szombathelyi illetőségű, de akkor Zalaegerszegen tanító Horváth Attilához átiratkozva egy idő után ő is hívott egykor állandó tagként zenélni az együttesébe, amely előbb a Sárgaföld, majd később a Jurta nevet viselte. Domokos László prímás zenekarával főleg a Zalai Táncegyüttes zenei kíséretét látjuk el. A Horváth Attila későbbi tanítványaiból alakult Gyéres zenekarral való intenzív, aktív kapcsolatom nem annyira régi keletű, de kedvemrevaló.

Mindezekkel a zenekarokkal, csakúgy, mint más formációkkal, alkalmi felállásokkal is számos belföldi színpadi tánckíséret és önálló fellépés, valamint külföldi turné és táncházi muzsikálás, folkkocsma részese lehetek / lehettem, a város, a megye és a nyugat-magyarországi régió népzenei életében való aktív résztvevőként.